A főszereplő asztrológus természetesen egy természetfeletti jelenségekkel zsúfolt házba költözik, konkrétan egy olyan épületbe, ahol rajta kívül él még valaki. Egy szellem. Egy kísértet, akit a XIX. század elején, rejtélyes körülmények között megöltek. A főhős a környék megannyi híres médiumát hívja segítségül azért, hogy az idézés hét órájában felderítsék a gyilkossági ügyet, s végül közös erővel kiderítsék, hogy ki is volt a tettes, a bűncselekmény orv elkövetője.
A Mysterium társasjáték a tíz éves korosztály számára épp ideális. Ami nagyszerűségét adja, hogy szórakoztató, izgalmas, olykor-olykor hátborzongató, lidérces módon kapcsolja ki a résztvevőket a túlságosan mindennapi, materiális világból, ráadásul a szereplőket kooperációra, azaz együttműködésre készteti. Te is a bőrödön tapasztalod a hétköznapok szürke mókuskerekében, hogy kooperatív tevékenységek nélkül szinte minden tettünk eredménytelen, felesleges körök futásából áll.
Abba most felesleges is belemennünk, hogy sokan bár tudják, hogy együtt kellene működni a többiekkel, mégis alkalmatlanok rá. Az, azonban már jó kérdés, hogy vajon miért nem képesek az optimális kooperációra? Talán nem sajátították el az együttműködés kőbe nem vésett, mégis örökérvényű szabályait? Ez bizony elképzelhető. Épp ezért a Mysterium társasjáték már korán képes lebilincselő formában rávezetni a játékosokat arra, hogyha egymással összehangolódnak, figyelnek a részletekre, megosztják a tapasztalataikat, s együttműködnek, akkor lényegesen gyorsabban érnek célba.
A misztikus játék esetében minél ügyesebben dolgoznak együtt a gyermekek, annál eredményesebben tudják felderíteni a régmúlt idők gyilkosságát. A szellem kizárólag képekkel, látomásokkal tud kommunikálni, így nagyfokú harmóniára van szükség a játékosok között. A játékban elsajátított türelem, odafigyelés, koncentráció pedig hű társ lehet minden érintett számára, a gondterhes felnőtt években is.
